Sorozatunkban a Közlekedéstudományi Egyesület (KTE) létrehozása óta eltelt 75 év legfontosabb állomásairól, a szervezet fejlődéséről és nem utolsó sorban a jövő lehetséges irányairól kérdeztük azokat a szakembereket, akik a kezdetektől, illetve napjainkban játszanak meghatározó szerepet a KTE életében.
Bíró József, a KTE társelnöke, örökös tagja, a Közlekedésbiztonsági Tagozat alapító elnöke, „A Közlekedési Kultúra Napja” rendezvénysorozat ötletgazdája, főszervezője
Rengeteg csoda van a közlekedésben, és rengeteg érték az Egyesületben!
Számomra a mostani egyfajta hármas jubileum, mert 75 éves a KTE, 45 éve vagyok tagja az Egyesületnek és 10 éves A Közlekedési Kultúra Napja. Végigjártam a ranglétrát az Egyesületben: voltam több cikluson keresztül megyei titkár, főtitkárhelyettes, a Gazdasági és Pályázati Bizottság, a Közlekedésbiztonsági Állandó Bizottság és a Közlekedésbiztonsági Tagozat elnöke is.
De talán a legbüszkébb A Közlekedési Kultúra Napja eseménysorozat életre hívására vagyok, amely ötletet – első díjat nyert pályaműként – 2013-ban terjesztettem elő a Mérnöki Kamara és a közlekedési szaktárca közlekedésbiztonsági ötletpályázatán, és amelyet 2015 óta a Közlekedéstudományi Egyesület valósít meg, szervez, koordinál immár tíz éve.
Az eseménysorozat sikerét jól jelzi, hogy idén már mintegy 130 szervezet csatlakozott különböző aktivitásokkal, rendezvényekkel a biztonságtudatos közlekedés kultúráját, a környezettudatos közlekedés kultúráját és a közösségi közlekedés kultúráját népszerűsítve, úton, sínen, vízen, levegőben egyaránt.
Szerintem azért lehet most a KTE 75 éves fennállásáról beszélni, mert megőrizte az alapértékeket. A tagozatok, a területi szervezetek rendszere képes átfogni az Egyesület földrajzi és szakmai működését, és a főállású, professzionális Titkárság támogatásával stabil alapot biztosítani, amelyre lehet építkezni és időről-időre megújulni is.
Az egyesületeket és hasonló szervezeteket általában felőrli az, hogy múlik az idő, és egyre kevésbé érdekli a tagságot, hogy mi zajlik az egyesületben. Az érdeklődés fenntartása érdekében szerintem a belső motivációkat kell erősíteni, további partnerszervezeteket kell bevonni a közös értékek és érdekek mentén, belföldi és külföldi tanulmányutakat kell szervezni, megmutatni, hogy milyen rengeteg csoda van a közlekedésben. Motiválni, ösztönözni kell a szervező típusú embereket: aktivitás és kreativitás, szerintem ezek a kulcsszavak.
Azért is szükség van erre, mert sajnos úgy tapasztalom, hogy a tudományos társadalmi munka iránti igény és fogékonyság érezhetően csökken. A globalizációs folyamatok mentén az emberek egyre inkább el vannak foglalva a saját egzisztenciájukkal, munkájukkal. A munkahely igényt is tart egyébként valamennyi olyan idejükre meg ötletükre, amit ott hasznosítani lehet. Egy egyesületnek nem könnyű ezekkel a kihívásokkal versenyezni, de én azt gondolom, hogy nem mondhatunk le róla. „… magányos ember semmi, s csak egyesületnek van hosszú élete s igazi súlya…”, mondta Széchenyi, és nekem évtizedek óta ez a vezérfonal. Tehát azok az emberek, akik a közjóért is tenni akarnak, meg egyfajta szakmai önmegvalósításukhoz is keretet, lehetőséget akarnak kapni, arra kiváló kapcsolódási pontot, terepet jelent a Közlekedéstudományi Egyesület. Ezért aztán egészen biztos vagyok abban, hogy lesz 100 éves évforduló is. A hagyománytisztelet, az értékek mentén való gondolkodás, az új iránti fogékonyság, a vonzó programok, az elhivatott tagok és vezetők, akik bevonzzák és megtartják a fiatalokat, sokat tehetnek majd ezért.
Nekem két fókuszpont volt az elmúlt évtizedekben, az egyik a közigazgatás, ezen belül a közlekedési igazgatás, amelyben 44 évet szolgáltam különböző beosztásokban, és ezzel párhuzamosan 45 év a KTE-ben. Két olyan állandó az életemben, amely mindig egyfajta alapértéket jelentett. Valahol a tudományos társadalmi munka, a közjó szolgálata, egyfajta küldetés és önmegvalósítás is egyidejűleg nekem. Emellett rendkívül sok hasznos ismeretet, nagyon sok barátot és szakmai tudást is adott az Egyesület. Pályafutásom során a Központi Közlekedési Felügyelet Közúti Felügyelet vezetőjeként, aztán a Nemzeti Közlekedési Hatóság Kiemelt Ügyek Igazgatóságának igazgatójaként, átszervezés után az NKH Útügyi, Vasúti, Hajózási Hivatalt vezető elnökhelyetteseként kellett a szakmában országos hatáskörben munkatársaimmal időtálló, szakszerű és jogszerű hatósági döntéseket hoznunk. Rendkívül jó alapot, tudásbázist, látásmódot, szemléletet és nagyon sok szakmai baráti kapcsolatot adott ehhez az Egyesület.
Azt gondolom, hogy az Egyesület értékrendje, álláspontja eljut, eljuttatható a közlekedő társadalomhoz és a döntéshozókhoz, hiszen más különben nem lenne egy évtizede A Közlekedési Kultúra Napja sem, de ott vagyunk a különböző szakmai munkabizottságokban, az Útügyi Műszaki Szabályozási Bizottságban, a KRESZ változásokat előkészítő munkacsoportokban is. De nyilvánvalóan ezért tenni kell, sok olyan emberre van szükség, aki tud, akar, s ha van kreativitás és tenni akarás, akkor van hangunk és el is tudjuk juttatni. Óriási értékének tartom az Egyesületnek a Közlekedéstudományi Szemlét, hogy van egy szaklapja, amely az országban a tudományos közlekedési szakmai értékeket továbbítja, és nagyon hasznos a Városi Közlekedés szaklap is. Azt gondolom, hogy ha például A Közlekedési Kultúra Napját még tovább szélesítenénk és eljutnánk a közlekedési szakma legszélesebb köréhez, sokkal nagyobb áttörést tudnánk a közlekedő társadalomban elérni, a közlekedési balesetek megelőzése, a közlekedés nagyobb mértékű megértése és megbecsülése terén. Nyilvánvalóan nem lehet lemondani arról, hogy a nemzetközi összefogást is erősíteni kell, és nekünk magyaroknak kellene kezdeményezni, hogy kedvező tapasztalataink alapján legyen a közlekedési kultúrának világnapja is, hiszen, hogy tud nap mint nap elközlekedni több mint nyolcmilliárd ember többmilliárd közlekedési eszközzel? Biztonságosan csak úgy, ha azt kulturáltan teszi. Feladatunk tehát bőven lesz a következő 25 évben is.
