Sorozatunkban a Közlekedéstudományi Egyesület (KTE) létrehozása óta eltelt 75 év legfontosabb állomásairól, a szervezet fejlődéséről és nem utolsó sorban a jövő lehetséges irányairól kérdeztük azokat a szakembereket, akik a kezdetektől, illetve napjainkban játszanak meghatározó szerepet a KTE életében.
Dr. Gyurkovics Sándor, a KTE tiszteletbeli elnöke, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára (1990-1999), ügyvéd
Kiemelkedő az Egyesület hídszerepe
A Közlekedéstudományi Egyesület megalakítása – az akkori kor sajátosságainak talán megfelelően, de mai szemmel meglehetősen furcsának tekinthető módon – az akkor létező „Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete” elnevezésű társadalmi szervezet Kongresszusának 1948-ban meghozott döntésére vezethető vissza.
A szakszervezet kongresszusán született meg egy olyan döntés, amely szerint létesüljön egy olyan szövetség, amely a magyar tudományos életben már működő, valamint az – elsősorban a tudomány és a szakterületek fejlesztése érdekében – később megalakuló műszaki és természettudományos egyesületeket összefogja és munkájukat irányítja, „koordinálja”. Így jött létre a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ), mint csúcsszervezet. Az előkészítő munkák eredményeként – a legelsők között – létrejött a „Közlekedés és Mélyépítési Tudományos Egyesület”, amely 1949. január 29-én tartotta meg alakuló közgyűlését. Az Egyesületnek a megalakulása évében 240 tagja volt, legnagyobb taglétszámát pedig 1985-ben érte el, akkor tizenötezer tagot számlált. Jelenleg valamivel több, mint négyezer tagja van. Az Egyesület eredetileg a „mérnök és a technikus szakembereket” összefogó szervezetként alakult meg, de 1973 óta már hivatalosan is magába foglalta és foglalja a jogi és a gazdasági szakembereket is. A megalakulást követő évben megkezdődött kiterjedése a vidéki területekre is, így másfél évtizeddel később már az ország minden megyéjében képviseltette magát. Jelenlegi nevét egyébként 1959 óta viseli.
Az Egyesület a megalakulásakor, és azt követően mintegy negyven éven keresztül, két szervezet „köldökzsinórján” függött. Az egyik (és talán a fontosabb) a közlekedést felügyelő minisztérium, a másik pedig az MTESZ volt. Ennek ellenére azonban az Egyesület sohasem volt politikai (vagy akárcsak politikai „tartalmú”) szervezet, hanem már a kezdetektől fogva is tudományos és szakmai szervezet volt, és azóta folyamatosan és jelenleg is az. A kormányzathoz csupán annyiban kötődött és kötődik jelenleg is, hogy szakmailag próbálja segíteni és befolyásolni – időnként több, időnként kevesebb sikerrel, de sohasem feleslegesen – a kormányzatnak a kifejezetten (vagy döntő mértékben) szakmai célú és tartalmú döntéseit. És mindez akkor is és annak ellenére is így van, hogy az Egyesület elnöke az Egyesület működésének jelentős részében – az eddigi 75 évből 61 évben – a közlekedést felügyelő Minisztérium valamelyik legfelső vezetője volt.
Az Egyesület működésének az eddigi 75 éve a működés és a tevékenység jellege szempontjából talán három részre osztható: Az első húsz év sok tekintetben magán viselte az ország akkori társadalmi és gazdasági vonásait. Az Egyesület tevékenysége elsősorban az oktatás és a tájékoztató jellegű előadások területén jelentkezett és fejlődött. Az egyesületi élet alapvetően egyirányú volt, a szakmai munkát tömegesen az ún. munkabizottsági jelentések kidolgozása jelentette.
A következő húsz évben jelentősen továbbfejlődött az Egyesület szerepe és tevékenysége. Ebben az időszakban az Egyesület tevékenységi keretei között már a gyakorlati problémák is megjelentek, szakmai javaslatok is születtek, szakmai vélemények és viták alakultak ki. Az Egyesület egyre jobban hidat alkotott az elmélet és a gyakorlat között. Ekkor alakult ki az a gyakorlat is, hogy az Egyesület időnként – elsősorban a szakmai konferenciákat követően, az ott elhangzottak alapján – szakmai „ajánlásokat” fogalmazott meg a kormányzat részére.
Az Egyesület működésének és tevékenységének harmadik – és egyben jelenlegi – szakasza 1990-től (a rendszerváltozástól) vette kezdetét. A rendszerváltozás következtében az Egyesület önállósága teljessé vált. Ez egyben azt is jelentette, hogy megszűnt az a „köldökzsinór”, amely az Egyesületet a közlekedést felügyelő minisztériummal addig összekapcsolta. Az MTESZ-nek pedig – mindaddig, amíg az MTESZ az eredeti formájában létezett – ugyan tagja maradt az Egyesület, de a „köldökzsinór”-szerep itt is megszűnt. Nagyon sokan gondolták azt, hogy mindennek következtében az Egyesület is rövid időn belül meg fog szűnni, el fog halni. Az Egyesület azonban – bár létszáma és gazdasági stabilitása jelentősen csökkent – mégis megmaradt, és jelenleg is működik, létszáma ugyan lényegesen kisebb, mint korábban volt, de így is a legnagyobb létszámú tudományos civil-szervezet. Gazdasági alapjai és gazdálkodása – köszönhetően az Egyesületet anyagilag (is) támogató jogi tagoknak is – stabil, emellett egyre többet tud már civil szakmai célokra fordítani, feladatait és céljait, rendeltetését egyre teljesebben, egyre jobban – be tudja tölteni, működése – a területi szerveinek a közreműködésével – továbbra is az ország egész területére kiterjed.
A KTE 75 éves történetéből fontosnak tartom aláhúzni a szakmai konferenciák és az azokon résztvevők növekvő számát, az igen magas színvonalon megjelenő Közlekedéstudományi Szemle mellett a Városi Közlekedés című folyóiratot, a 2015-ben életre hívott A Közlekedési Kultúra Napja rendezvénysorozatot, az Útügyi Napok és a Magyar Közlekedési Napok utódjaként megszervezett Magyar Közlekedési Konferenciát. Kiemelkedő az elmélet és a gyakorlat között betöltött hídszerep, továbbá az élő kapcsolattartás lehetősége, az a keret, amely kapcsolatot biztosít a közlekedésben működő elméleti és gyakorlati szakemberek között.
